Kezek, amelyek jelentést teremtenek.

ALKOTÁS

Formát öltött kreativitás — gesztusok, amelyek képzeletet, érzelmet és egyéni hangot közvetítenek.

Kezek, gesztusok és szobrok melyek művészekhez, írókhoz, zenészekhez, előadóművészekhez és allegorikus alakokhoz tartoznak, akik munkájukkal formát adnak és értéket közvetítenek.

Az emlékezet keze

Anonymus szobra

Történelmi személy és korszak

Anonymus, vagyis P. mester egy magyar király – feltehetően III. Béla – névtelen jegyzője volt, aki 1200 körül megírta a Gesta Hungarorumot, a magyar honfoglalás és korai történelem első jelentős elbeszélő művét. Életéről szinte semmi bizonyosat nem tudunk, krónikája azonban mélyen befolyásolta azt, ahogyan a későbbi nemzedékek Magyarország eredetét elképzelték, a tényeket, legendákat és politikai üzeneteket egyetlen nagy ívű történetté szőve.

Keletkezés és történelmi háttér

Ligeti Miklós 1903-as városligeti szobra ezt a paradoxont önti bronzba: a krónikás teste valóságos és jelenlévő, arca azonban eltűnik a mély csuklya árnyékában, így csak az író kéz és a nyitott könyv marad jól látható. A mű Budapest első aranykorának kezdetén született, amikor a gyorsan növekvő főváros múltját monumentális formában kívánta megjeleníteni. A szobor a középkori krónikást a város történelmi emlékezetének egyik legidőtállóbb jelképévé emeli.

Ligeti Miklós alkotása, 1903. november 8. [ref.]

Anonymus keze a nyitott Gesta Hungarorumon nyugszik.

A csuklyás Anonymus-szobor oldalnézetből.

Anonymus felsőteste, mindkét kézzel a csuklya alatt.

A bűvölet keze

Csongor és Tünde szobrai

Történelmi személy és korszak

Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály romantikus tündérjátékának, a Csongor és Tündének központi alakjai, amely a magyar népmese Árgyélus királyfi és Tündér Ilona történetéből merít ihletet. Történetük egy fiatal hős boldogság és igaz szerelem utáni keresését követi, miközben a népmese, a fantázia és a filozófiai gondolatok világát ötvözi. Alakjuk mára a fiatalos kíváncsiság, az elvarázsoltság és az élet értelmének keresését jelképezi.

Keletkezés és történelmi háttér

Ligeti Miklós 1903-ban készítette a szoborpárt a budai Vár egykori Habsburg-lépcsőjéhez, ahol a két alak a lépcső két oldalán ülve játékosan figyelte egymást. Tünde kezében almát tart, míg Csongor kíváncsian előrehajol lándzsájára támaszkodva, megörökítve a történet egyik finom, játékos pillanatát. Bár ma már térben elkülönülnek, jelentésük továbbra is összetartozik, őrizve a magyar irodalom egyik legkedvesebb történetét.

Ligeti Miklós alkotása, 1903. [ref.]

Mosolygó Tünde előrehajolva, kezeit maga előtt tartva.

Lándzsás Csongor előrehajolva, kíváncsi arckifejezéssel.

Csongor teljes alakja elölnézetből, talapzaton ülve.

Tünde teljes alakja előrehajolva, kezében almával.

Az erkölcs keze

Kölcsey Ferenc szobra

Történelmi személy és korszak

Kölcsey Ferenc (1790–1838) költő, kritikus, államférfi és a reformkor egyik legjelentősebb magyar gondolkodója volt. Legismertebb műve a Himnusz, de írásaival és közéleti tevékenységével a nemzeti megújulás, az oktatás és az erkölcsi felelősség eszméit is szolgálta, jelentős hatást gyakorolva a magyar politikai és kulturális gondolkodásra.

Keletkezés és történelmi háttér

Kallós Ede szobrát 1939. június 11-én avatták fel. Az alkotás nyugodt, elmélkedő testtartásban ábrázolja Kölcseyt. Az ölében nyugvó könyv fölé enyhén előrehajol, figyelmet és érdeklődést sugallva a távolságtartás helyett. Háta mögött egyik legismertebb sora olvasható: „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül.” A szobor olyan korszakban készült, amikor az irodalmi alakokat gyakran erkölcsi példaképként mutatták be. Kölcsey nem drámai gesztusokkal fordul a nézőhöz. Kezei a könyvön nyugszanak, a gondolkodás, a tanulás és az eszmék maradandó erejét sugallva.

Kallós Ede szobra, 1939. június 11. [ref.]

Az ülő Kölcsey-szobor mindkét keze az ölében.

Kölcsey Ferenc szobra elölnézetből kőfallal a háttérben.

Oldalnézet Kölcseyről könyvvel az ölében, fák között.

Kölcsey felsőteste, kezei a könyvön és az ölében.

A költészet keze

Arany János-emlékmű

Történelmi személy és korszak

Arany János (1817–1882) a magyar irodalom egyik legnagyobb költője és kivételes történetmesélője volt, akinek elbeszélő költeményei, balladái és a Toldi-trilógia alapvetően formálták a nemzeti irodalmat. A néphagyományból, a történelemből és mély lélektani megfigyelésekből táplálkozó művei ma is élővé teszik a költészetet rendkívüli elbeszélő erejük révén.

Keletkezés és történelmi háttér

Strobl Alajos 1893-as emlékműve Aranyt ülve, kézirattal és tollal a kezében ábrázolja, a hősi póz helyett az alkotás csendes pillanatát állítva középpontba. A Magyar Nemzeti Múzeum előtt álló emlékmű a költőt a magyar kultúra jelképes középpontjába helyezi. Körülötte műveinek alakjai jelennek meg, így az emlékmű egyszerre válik az író portréjává és annak a képzeletvilágnak az ünnepévé, amely történeteit életre hívta.

Strobl Alajos emlékműve, 1893. május 21. [ref.]

Rozgonyi Piroska portréja az Arany-emlékműről.

Rozgonyi Piroska felsőteste az emlékmű szoborcsoportjából.

Toldi Miklós portréja az emlékmű szoborcsoportjából.

Az elmélkedés keze

A Dunánál – József Attila szobra

Történelmi személy és korszak

József Attila (1905–1937) a 20. századi magyar költészet egyik legjelentősebb alakja, akinek társadalmi érzékenységgel és erős érzelmi töltettel megírt versei a szegénység és a városi élet tapasztalataiból táplálkoznak. Az 1936-ban írt A Dunánál című költemény az identitásról, a történelemről és az emberi idő folyásáról elmélkedik, miközben a költő személyes élményeit a magyar nép közös történetével kapcsolja össze.

Keletkezés és történelmi háttér

Marton László 1980-as szobra a költőt a Parlament közelében, a Duna-part kövein ülve ábrázolja. Kalapját kezében tartja, kabátja mellette fekszik, tekintete pedig a folyó felé fordul. A késő szocialista korszakban készült alkotás méltó helyet adott egy korábban mellőzött, később ünnepelt írónak a főváros szívében. A vers helyszínét és hangulatát felidézve a szobor arra hívja a látogatót, hogy a folyó partján megállva elgondolkodjon a személyes emlékezet és a történelem folyamatos áramlásán.

Marton László alkotása, 1980. december 22. [ref.]

József Attila másik keze a térdén nyugszik.

A József Attila-szobor hátulnézetből a Dunára tekint.

Az ülő József Attila-szobor oldalnézetből.

Az ülő József Attila-szobor elölnézetből.

A költő keze

Babits Mihály szobra

Babits Mihály kifejező kezének közeli képe.

Történelmi személy és korszak

Babits Mihály (1883–1941) a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb költője, esszéistája és műfordítója volt. A Nyugat folyóirat meghatározó alakjaként alapvető szerepet játszott a modern magyar irodalom formálásában, miközben a magyar kultúra és az európai szellemi áramlatok között is maradandó hidat teremtett. Költészetét a lírai érzékenység és a filozófiai mélység különleges egysége jellemzi.

Keletkezés és történelmi háttér

Marton László 2008-ban, Babits születésének 125. évfordulójára készített szobra a költőt mozgás közben ábrázolja, nem ünnepélyes mozdulatlanságban. A hagyományos emlékművek távolságtartása helyett a szobor emberközeli találkozást kínál, mintha Babits éppen mellettünk sétálna. Kifejező keze és természetes testtartása arra utal, hogy a költészet a figyelmes szemlélődésből és az elmélyült gondolkodásból születik.

Marton László szobra, 2008. november 26. [ref.]

Babits Mihály egyik ujjával felfelé mutat.

Babits Mihály szobrának felsőteste az ég hátterében.

Babits Mihály portréja kalappal a kezében.

Babits Mihály álló alakja, kezében kalappal.

A tavasz keze

Tavasz szobor

Történelmi személy és korszak

Grantner Jenő (1907–1983) szobrász elegáns formáiról és a klasszikus szobrászati nyelvhez való következetes ragaszkodásáról ismert egy olyan korszakban, amikor sok kortársa az absztrakció felé fordult. A tavaszt üdvözlő fiatal nő bronzalakja a tiszta szépség és a közvetlen érzelmi kifejezés keresését tükrözi, amelyet nem monumentális pátosz, hanem könnyed, áramló gesztusok közvetítenek.

Keletkezés és történelmi háttér

Az 1979-ben, az államszocializmus késői évtizedeiben elkészült alkotás tudatosan apolitikus, lírai témát választott egy olyan időszakban, amikor számos köztéri szobor még mindig nyílt ideológiai üzeneteket hordozott. Józsefváros többszintes házai között csendesen megbújva a szobor lágyságot visz egy sűrű, gyakran szigorú városi környezetbe, az emberi léptéket és a nyugodt mozdulatot állítva szembe a betonnal, a forgalommal és a homlokzatok világával.

Grantner Jenő alkotása, 1979. [ref.]

A szobor másik keze enyhén hajlított ujjakkal.

A felsőtest és a kezek lombos fák előtt.

A Tavasz szobor felsőteste mindkét felemelt kézzel.

A vágy keze

Soós Imre szobra

Történelmi személy és korszak

Soós Imre (1930–1957) Jászai-díjas magyar színész volt, akinek pályája tragikusan rövidre zárult. A szobor az 1956-os Körhinta című film egyik emlékezetes jelenetét idézi fel, amelyben előrenyújtott keze és előredőlő testtartása a magyar filmművészet egyik legismertebb képi pillanatává vált.

Keletkezés és történelmi háttér

Fábri Zoltán a Rákosi-korszak kulturális korlátozásai között olyan filmeket készített, amelyek formailag megfeleltek a szocialista realizmus elvárásainak, ugyanakkor dinamikus történetvezetésükkel és költői képi világukkal annak határait is tágították. Párkányi Raab Péter 2002-es szobra ezt a múló filmes gesztust alakítja át maradandó köztéri emlékké, megőrizve a vágy, a bizonytalanság és a lehetőség egyetlen pillanatát.

Párkányi Raab Péter alkotása, 2002. [ref.]

A Soós Imre-szobor felsőteste előredőlve.

Az előrenyújtott bronz kéz hátulnézetből.

Az őszinteség keze

Gobbi Hilda szobra

Gobbi Hilda szobrának kezeiről készült közeli kép.

Történelmi személy és korszak

Gobbi Hilda (1913–1988) a magyar színház- és filmművészet egyik legeredetibb és legnépszerűbb alakja volt, akit közvetlen stílusa, erőteljes színpadi jelenléte és emlékezetes alakításai tettek különlegessé. A színházon kívül is sokat tett a színészek életkörülményeinek javításáért, mert úgy vélte, hogy a művészeknek társadalmi felelősségük is van.

Keletkezés és történelmi háttér

Párkányi Raab Péter 2002-es szobra Gobbi Hildát ülve ábrázolja, amint éppen egy cigarettát vesz elő a dobozából, egy hétköznapi, őszinte pillanatot örökítve meg színpadi szerep helyett. A mellette álló üres szék csendesen beszélgetésre hív, felidézve azt a nyitottságot és párbeszédet, amelyet művészetével és közéleti tevékenységével egész életében képviselt.

Párkányi Raab Péter alkotása, 2002. [ref.]

Gobbi Hilda elölnézetből az üres székkel.

Az ülő Gobbi Hilda-szobor oldalnézetből az üres székkel.

Az átváltozás keze

Kiss Manyi szobra

Történelmi személy és korszak

Kiss Manyi (1911–1971) a magyar színház és film egyik legkedveltebb művésze volt, akit komikai virtuozitásáért, drámai erejéért és jellegzetes hangjáért egyaránt nagyra becsültek. Vidéki színpadokról indulva Budapest vezető színházainak meghatározó alakjává vált, és olyan szerepeket formált meg, amelyek könnyedén egyesítették a mesevilág könnyedségét és az emberi sorsok mélységét.

Keletkezés és történelmi háttér

Kligl Sándor bronzszobrát 2002-ben állították fel a Nemzeti Színház közelében. Emberléptékű mérete és finoman stilizált megjelenése nem a színház monumentalitását, hanem az előadás múlékony varázsát idézi meg. Kiss Manyi alakja szinte lebegni látszik, mintha éppen két szerep között állna. Elegáns gesztusa és könnyed testtartása azt a folyamatos átváltozást fejezi ki, amely minden színész mesterségének lényege.

Kligl Sándor szobra, 2002. [ref.]

Kiss Manyi bal keze elegáns mozdulatban.

Kiss Manyi teljes alakja a kék ég előtt.

Az ítélet keze

Bessenyei Ferenc szobra

Bessenyei Ferenc mutató kezének közeli képe.

Történelmi személy és korszak

Bessenyei Ferenc (1919–2004) a magyar színház és film egyik legnagyobb hatású színésze volt, akit rendkívüli hangja és kivételes színpadi jelenléte tett legendává. Bánk bán szerepe, a hűség, az igazság és a személyes tragédia között őrlődő főhős alakja, több mint harminc éven át pályájának meghatározó része maradt.

Keletkezés és történelmi háttér

Párkányi Raab Péter szobra Katona József Bánk bán című drámájának zárójelenetét idézi meg, azt a pillanatot, amikor a főhős erkölcsi ítéletet kifejezve kifelé mutat. A szobrász archív filmfelvételek, fényképek és személyes emlékek alapján egyetlen mozdulatba sűrítette Bessenyei harmincegy éven át formált alakítását. A látogató nem pusztán egy szerepet játszó színészt lát, hanem magát Bánk bánt, erkölcsi döntésének meghatározó pillanatában.

Párkányi Raab Péter szobra, 2008. szeptember 21. [ref.]

Bánk a Bánk bán című darabot tartja a kezében.

Bánk oldalnézetből, egyik kezével mutat, másikban a könyvet tartja.

A játék keze

Latabár Kálmán szobra

Történelmi személy és korszak

Latabár Kálmán (1902–1970) a magyar színház és könnyű szórakoztatás egyik legkedveltebb komikusa és színésze volt. Kivételes komikai érzéke, zenés szerepei és utánozhatatlan színpadi jelenléte évtizedeken át nevettette meg a közönséget a háború, az újjáépítés és a társadalmi változások időszakában. A huszadik századi magyar színházi kultúra meghatározó alakjává vált.

Keletkezés és történelmi háttér

Párkányi Raab Péter 2002-es bronzszobra Latabárt jellegzetes bohócszerepben ábrázolja, csengőkkel díszített jelmezben, kezében egy apró koronával. Az alkotás nem egyetlen szerepet örökít meg, hanem azt a játékos szellemiséget, amely egész pályáját meghatározta. Mosolya, közvetlen testtartása és emberléptékű megjelenése arra hívja a látogatót, hogy belépjen abba a színházi világba, ahol a humor és a sebezhetőség egymást erősítik.

Párkányi Raab Péter szobra, 2002. [ref.]

Latabár összekulcsolt kezei kis koronát tartanak.

A humor keze

Hofi Géza szobra

Történelmi személy és korszak

Hofi Géza (1936–2002) Magyarország egyik legjelentősebb színésze és humoristája volt, aki előadásaiban a humort használta a képmutatás, a gőg, a fellengzősség és a mindennapi abszurditás leleplezésére. Műsorai egyszerre szórakoztattak és gondolkodtattak, arra ösztönözve közönségét, hogy kérdéseket tegyen fel, felismerje az emberi gyengeségeket, és önmagán is tudjon nevetni.

Keletkezés és történelmi háttér

Stremeny Géza 2004-es szobra Hofit élénk, társalgó testtartásban ábrázolja, mintha éppen egy poén csattanójához érkezne. A művet alig két évvel halála után avatták fel, így egy olyan előadó emlékét őrzi, akinek hangja nemzedékeket kísért végig társadalmi és történelmi változásokon. A *Színház* című alkotás azt sugallja, hogy Hofi maga is a színpad jelképévé vált, ahol a humor, a társadalomkritika és a hétköznapi élet találkozott. Nyitott, gesztikuláló keze arra emlékeztet, hogy a humor nem elválaszt, hanem kapcsolatot teremt, miközben nevetésen keresztül késztet gondolkodásra.

Stremeny Géza szobra, 2004. december 28. [ref.]

A csontváz keze Hofi Géza fejét tartja, közelről.

Hofi Géza és a csontváz arca ugyanabban a szoborban.

A Hofi Géza-szobor oldalnézetből a csontvázzal.

A pofon keze

Bud Spencer szobra

Történelmi személy és korszak

Bud Spencer (1929–2016), eredeti nevén Carlo Pedersoli, olasz színész, úszó és vízilabdázó volt, akinek Terence Hill oldalán forgatott akcióvígjátékai és spagettiwesternei egész Európában hatalmas népszerűséget hoztak. Nyugodt kisugárzása, jellegzetes fizikai megjelenése és legendás nyitott tenyeres pofonjai Magyarországon is generációk kedvencévé tették.

Keletkezés és történelmi háttér

Bud Spencer halála után Tasnádi Szandra készítette el a világ első köztéri emlékművét a színész tiszteletére, amelyet 2017-ben Budapesten avattak fel. A vállán nyerget viselő alak westernszerepeit idézi fel, miközben Terence Hill-lel alkotott legendás párosának is emléket állít. Széles, nyugodtan leengedett keze a filmekből ismert ikonikus pofont idézi meg, amely a komikus igazságszolgáltatás jelképévé vált: erőteljes, emlékezetes, mégis kegyetlenség nélküli.

Tasnádi Szandra szobra, 2017. november 11. [ref.]

Bud Spencer bal keze pisztolytáskája mellett.

A harmónia keze

Kodály Zoltán szobra

Kodály Zoltán kezének közeli képe vadvirágokkal.

Történelmi személy és korszak

Kodály Zoltán (1882–1967) Magyarország egyik legjelentősebb zeneszerzője, népzenekutatója és zenepedagógusa volt. Bartók Bélával együtt több ezer magyar népdalt gyűjtött össze és dolgozott fel, miközben olyan zenei nevelési szemléletet alakított ki, amely Magyarországon és nemzetközi szinten is maradandó hatást gyakorolt.

Keletkezés és történelmi háttér

Varga Imre 1982-ben felavatott bronzszobra személyes és közvetlen módon ábrázolja Kodályt. Nem vezénylés vagy komponálás közben látjuk, hanem egy park padján ülve, kezében egy apró vadvirágcsokorral. A Budapestre néző kilátó mellett elhelyezett alkotás arra hívja a látogatókat, hogy leüljenek mellé, jól tükrözve a köztéri szobrászat emberközeli szemléletének erősödését.

Varga Imre szobra, 1982. december 15. [ref.]

Kodály vadvirágcsokrot tart a padon ülve.

Kodály szobra oldalnézetből Budapest panorámájával.

Az interpretáció keze

Solti György szobra

Történelmi személy és korszak

Sir Solti György (1912–1997) világhírű magyar–brit karmester volt, akinek energikus előadásai a 20. század során meghatározták számos vezető zenekar és operaház hangzását. Több mint 250 hangfelvételt készített, és 31 Grammy-díjat nyert, ami máig kiemelkedő eredmény a komolyzene világában.

Keletkezés és történelmi háttér

Párkányi Raab Péter 2013-as szobra Soltit mozdulat közben ábrázolja: karmesteri pálcája és kezei éppen gesztust formálnak, mintha láthatatlan zenekarból hívnák elő a hangokat. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem mellett felállított alkotás a nemzetközi pályafutást a várossal kapcsolja össze, ahol zenei útja indult. A felemelt kezek és az összpontosított tekintet arra emlékeztetnek, hogy az interpretáció a kotta, a karmester és a muzsikusok közötti párbeszédből születik.

Párkányi Raab Péter szobra, 2013. október 22. [ref.]

Solti György kezének és karmesteri pálcájának oldalnézete.

Solti György felsőteste vezénylés közben.

A virtuozitás keze

Liszt Ferenc szobra

Történelmi személy és korszak

Liszt Ferenc (1811–1886) legendás zeneszerző, zongoraművész, karmester és zenepedagógus volt, akinek káprázatos virtuozitása alapjaiban alakította át a 19. századi hangversenyéletet. A harmónia, a forma és a zongoratechnika terén véghezvitt újításai újradefiniálták a szólista szerepét, hatása pedig ma is meghatározó a klasszikus zenei oktatásban és előadóművészetben világszerte.

Keletkezés és történelmi háttér

Marton László 1986-os szobra különös hangsúlyt helyez Liszt kifejező kezeire, amelyek rendkívüli zenei képzeletének legfontosabb eszközei voltak. A nyugodtan ülő zeneszerző a gondolat és az előadás határán jelenik meg, kezei pedig azt sugallják, hogy a zene bármelyik pillanatban megszólalhat. A szobor nem a látványos mozdulatot örökíti meg, hanem azt a csendes feszültséget, amely minden alkotást megelőz.

Marton László szobra, 1986. október 22. [ref.]

Liszt Ferenc egyik keze, háttérben elmosódó arccal.

Az ülő Liszt Ferenc-szobor oldalnézetből.

További oldalak és nézőpontok:

Memento · Alkotás · Odaadás · Kitartás

A teljes szoborjegyzék megtekintése.