Történelmi személy és korszak
Az emlékmű az ELTE azon hallgatóinak állít emléket, akik az első világháború idején az egyetemi előadótermeket a frontvonalakra cserélték, és soha nem tértek vissza. A diákalakok fölött Genius allegorikus nőalakja koszorút emel magasba, halálukat a személyes tragédia szintjéről az akadémiai erény, a hazafiság és a közös gyász jelképévé emelve.
Keletkezés és történelmi háttér
Az emlékmű gondolata az első világháború idejére nyúlik vissza, amikor egy 1917-es törvény előírta a helyi hősi halottak emlékműveinek felállítását. 1919-ben a mai ELTE elődjének számító Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatói gyűjtést indítottak elesett társaik emlékművére, ám az összeg a háború utáni hiperinfláció során elértéktelenedett. Több mint egy évtizeddel később a terv új életre kelt, és 1928-ban a bizottság a mai helyszínt választotta, ahol a főépület az Egyetemi templommal találkozik, hogy az emlékezés a mindennapi egyetemi élet részévé váljon.
Zala György és Kismarty-Lechner Jenő emlékműve, 1930. november 1. [ref.]