Kezek, amelyek emlékeznek.

MEMENTO

Az időn át megörökített emlékezet — gesztusok, amelyek összekötik a jelent és a múltat.

Kezek, gesztusok és szobrok melyek eszmékre, történelmi személyekre, eseményekre, győzelmekre, veszteségekre utalnak.

Az áldozat keze

ELTE egyetemi hősi emlékmű

Történelmi személy és korszak

Az emlékmű az ELTE azon hallgatóinak állít emléket, akik az első világháború idején az egyetemi előadótermeket a frontvonalakra cserélték, és soha nem tértek vissza. A diákalakok fölött Genius allegorikus nőalakja koszorút emel magasba, halálukat a személyes tragédia szintjéről az akadémiai erény, a hazafiság és a közös gyász jelképévé emelve.

Keletkezés és történelmi háttér

Az emlékmű gondolata az első világháború idejére nyúlik vissza, amikor egy 1917-es törvény előírta a helyi hősi halottak emlékműveinek felállítását. 1919-ben a mai ELTE elődjének számító Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatói gyűjtést indítottak elesett társaik emlékművére, ám az összeg a háború utáni hiperinfláció során elértéktelenedett. Több mint egy évtizeddel később a terv új életre kelt, és 1928-ban a bizottság a mai helyszínt választotta, ahol a főépület az Egyetemi templommal találkozik, hogy az emlékezés a mindennapi egyetemi élet részévé váljon.

Zala György és Kismarty-Lechner Jenő emlékműve, 1930. november 1. [ref.]

A hazatérés keze

A béke és a harc szobrai

Történelmi személy és korszak

A Béke és a Harc nem történelmi személyeket, hanem az emberi lét két ellentétes állapotát megszemélyesítő allegorikus alakokat ábrázolja. Együtt a háború következményeit és a béke áldásait jelenítik meg. A szobrok a csatatér bizonytalanságát a családi élet biztonságával állítják szembe, üzenetüket nem hősi tettekkel, hanem ismerős emberi gesztusokon keresztül közvetítve. Több mint egy évszázaddal később is az áldozatvállalásról, a reményről és a hazatérés maradandó értékéről mesélnek.

Keletkezés és történelmi háttér

Senyei Károly a budai Vár bővítéséhez készítette a szoborpárt 1900 körül. Bár témájuk egymás ellentéte, a két alkotást egységes kompozíciónak szánta. A Béke szobrán a hazatérő apát családja fogadja egy olajágat tartó angyal oltalma alatt, míg a Harc fegyveres alakokat ábrázol egy kürtöt fújó angyal társaságában, a csata előtti vagy utáni pillanat feszültségét megidézve. Együtt Senyei kivételes érzékét mutatják a szobrászat és az építészet harmonikus összekapcsolására.

Senyei Károly alkotása, kb. 1900. [ref.]

A becsület keze

Honvéd emlékmű

Történelmi személy és korszak

A Honvéd emlékmű az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc katonáinak állít emléket. Bár a küzdelem katonai vereséggel végződött, a honvédek bátorsága, áldozatvállalása és hazaszeretete a magyar nemzeti emlékezet maradandó részévé vált. A szobor nem egyetlen személyt ábrázol, hanem mindazokat, akik a haza védelmében harcoltak, és akiknek emléke nemzedékeken át fennmaradt.

Keletkezés és történelmi háttér

Zala György alkotását 1893-ban avatták fel a budai Várban, ahol a kiegyezést követően a Honvédség emlékének egyik első jelentős köztéri emlékműve lett. A sebesült zászlót tartó honvéd fölött egy angyal babérkoszorút emel a magasba, miközben a megtépázott nemzeti zászlót is segít megtartani. A kompozíció így a katonai vereség emlékét a bátorság, a méltóság és a nemzeti emlékezés jelképeként őrzi.

Zala György alkotása, 1893. május 21. [ref.]

A gyógyító keze

Az orvosok hősi emlékműve

Történelmi személy és korszak

Az orvosok hősi emlékműve azoknak a magyar orvosoknak állít emléket, akik az első világháború során vesztették életüket. Az emlékmű nem név szerint idézi fel őket, hanem a hivatásukért áldozatot hozó emberek közös emlékét őrzi. Az egyetemi klinikák előtt állva a frontvonalakon és katonai kórházakban végzett orvosi szolgálatot kapcsolja össze a kötelesség, az együttérzés és az önfeláldozás eszméjével.

Keletkezés és történelmi háttér

Horvay János 1942-ben felavatott szoborcsoportja a hősiességet mélyen emberi nézőpontból mutatja be. Nem a győzelem vagy a katonai dicsőség áll a középpontban, hanem egy sebesült orvos utolsó pillanatai, akit segítő társai vesznek körül. A kompozíció pietàszerű felépítése a gyógyítást a bátorság és az önfeláldozás időtlen jelképévé emeli.

Horvay János emlékműve, 1942. május 17. [ref.]

A száműzetés keze

Málenkij robot emlékmű

Történelmi személy és korszak

A Málenkij Robot Emlékhely maradandó emléket állít annak a mintegy háromszázezer magyarnak – és a Kárpát-medence valamennyi „málenkij robot” áldozatának –, akiket bírósági ítélet nélkül hurcoltak el kényszermunkára a „kis munka” ürügyével. A Ferencvárosi pályaudvar mellett álló emlékmű egy olyan indulási pontra emlékeztet, ahonnan sok foglyot szovjet munkatáborokba szállítottak, és ahonnan sokan soha nem tértek vissza.

Keletkezés és történelmi háttér

Az emlékmű központi alakja egy megviselt, üres ruházat, amely azokat jelképezi, akiknek teste nem tért haza, és akik után csak a hiány maradt. A ma is működő vasúti környezetbe helyezve az alkotás összekapcsolja a múlt kényszerű indulásait a jelen mindennapi mozgásával. Nem elszigeteli az emlékezést, hanem csendesen a város élő ritmusának részévé teszi a száműzetés és a veszteség történetét.

Párkányi Raab Péter emlékműve, 2017. február 26. [ref.]

A zuhanás keze

Mansfeld Péter emlékműve

Történelmi személy és korszak

Mansfeld Péter (1941–1959) az 1956-os magyar forradalmat követő megtorlások egyik legismertebb jelképévé vált. Tizenévesként vett részt a forradalomhoz kapcsolódó tevékenységekben, majd letartóztatták, politikai indíttatású perben elítélték, és nem sokkal tizennyolcadik születésnapja után kivégezték. Sorsa a fiatalság sérülékenységének és a politikai elnyomás emberi árának szimbóluma lett.

Keletkezés és történelmi háttér

Melocco Miklós Hullócsillag című emlékművét 2007-ben, Mansfeld kivégzésének évfordulóján avatták fel. Az alkotás nem győztes hősként vagy mártírként ábrázolja őt, hanem egy végtelennek tűnő zuhanás pillanatában, előrenyújtott, bilincsbe vert karokkal. A magasba emelt figura egyetlen megrendítő mozdulatot alakít át maradandó emlékezetté, felidézve az 1956 utáni megtorlások valamennyi áldozatát.

Emlékmű: Melocco Miklós, 2007. március 21. [ref.]

A veszteség keze

A német megszállás áldozatainak emlékműve

Történelmi személy és korszak

A német megszállás áldozatainak emlékműve a budapesti Szabadság téren áll, és Magyarország 1944. március 19-i náci megszállásának állít emléket. Párkányi Raab Péter 2014-es kompozíciójában Gábriel arkangyal a magyar országalmát tartja, miközben egy lefelé csapó, 1944-es évszámot viselő sas támad rá. Az emlékmű történelmi személyek helyett szimbolikus alakokon keresztül fogalmazza meg üzenetét.

Keletkezés és történelmi háttér

Az emlékművet a megszállás hetvenedik évfordulójára állították fel. Éjszaka helyezték el, és a mai napig nem avatták fel hivatalosan, mert létrejöttétől kezdve tiltakozások és élénk közéleti vita övezte. Szimbolikája és felirata számos eltérő értelmezést váltott ki, így Budapest egyik legtöbbet vitatott köztéri emlékművévé vált. Körülötte civilek fényképekből, bőröndökből, gyertyákból és személyes tárgyakból fokozatosan létrehoztak egy folyamatosan bővülő „ellenemlékművet”, amely a helyszínt a történelemről, az emlékezetről és a felelősségről szóló nyilvános párbeszéd terévé alakította.

Párkányi Raab Péter emlékműve, 2014. július 20. [ref.]

Az empátia keze

Erzsébet királyné szobra

Történelmi személy és korszak

Bajorországi Erzsébet (1837–1898), Ausztria császárnéja és Magyarország királynéja volt, akit a magyar törekvések támogatásáért és az 1867-es kiegyezésben játszott szerepéért őriz a történelmi emlékezet. A magyar nyelv és kultúra iránti érdeklődése, valamint vezető magyar politikusokkal kialakított kapcsolata miatt a magyar közvélemény különös szeretettel viszonyult hozzá.

Keletkezés és történelmi háttér

Zala György 1932-ben felavatott szobra nyugodt, elmélkedő testtartásban ábrázolja Erzsébet királynét, kiemelve emberi közelségét a császári méltóság helyett. A két világháború közötti időszakban készült alkotás tovább erősítette azt a képet, amely szerint a királyné hidat jelentett a Habsburg-udvar és a magyar nemzet között. Az ölében nyugvó, ellazult kéz méltóságot, megértést és empátiát sugároz.

Zala György szobra, 1932. szeptember 25. [ref.]

A diplomácia keze

George H. W. Bush szobra

Történelmi személy és korszak

George Herbert Walker Bush (1924–2018) 1989 és 1993 között az Amerikai Egyesült Államok elnöke volt, akit a gyors geopolitikai változások időszakában folytatott kiegyensúlyozott diplomáciájáról ismernek. Elnöksége alatt ért véget békésen a hidegháború, újraegyesült Németország, és Közép- valamint Kelet-Európa demokratikus átalakulása új korszakot nyitott.

Keletkezés és történelmi háttér

Bush 1989 júliusában, budapesti látogatása során zuhogó esőben mondott beszédet. Átnedvesedett jegyzeteit félretéve rögtönözve szólt a hallgatósághoz, és ez a közvetlen pillanat a látogatás egyik legemlékezetesebb mozzanatává vált. Máté István 2020-as szobra jobb kezében papírlapokat tart, finoman utalva erre a rögtönzött beszédre, miközben egyszerre idézi fel a diplomácia hivatalos világát és Bush természetes közvetlenségét.

Máté István szobra, 2020. október 27. [ref.]

A befolyás keze

Ronald Reagan szobra

Történelmi személy és korszak

Ronald Reagan (1911–2004) az Amerikai Egyesült Államok 40. elnöke volt 1981 és 1989 között. Elnöksége a hidegháború utolsó évtizedére esett, és szorosan kapcsolódik azokhoz a politikai változásokhoz, amelyek Közép- és Kelet-Európát átalakították. Támogatói szerint politikája hozzájárult a szovjet blokk meggyengüléséhez, míg a történészek ezt általában összetett politikai, gazdasági és társadalmi folyamatok eredményeként értelmezik.

Keletkezés és történelmi háttér

Máté István 2011-es szobra Reagant sétáló alakban ábrázolja a Szabadság téren, nem ünnepélyes talapzaton álló államférfiként. Budapest egyik legtörténetibb közterén a szobor különböző politikai korszakok emlékei közé illeszkedik, párbeszédet teremtve eltérő történelmi nézőpontok között. Az előrelépő mozdulat a történelem folyamatos alakulását idézi, és a diplomácia, a nemzetközi befolyás, valamint a 20. század végének összetett öröksége felé irányítja a figyelmet.

Máté István szobra, 2011. június 29. [ref.]

A lelkesedés keze

Tanácsköztársasági emlékmű

Történelmi személy és korszak

A Tanácsköztársasági emlékmű az 1919-es Magyarországi Tanácsköztársaságnak állít emléket, annak a forradalmi rendszernek, amely mindössze 133 napig létezett, mégis maradandó nyomot hagyott a magyar politikai emlékezetben. A zászlót tartó, lendületes alak a tömegtüntetések és a forradalmi eszmék világát idézi fel, amelyek rövid időre átformálták Budapestet az első világháború és a Habsburg Birodalom összeomlása után.

Keletkezés és történelmi háttér

Kiss István nyolc méter magas emlékművét 1969-ben, a Tanácsköztársaság ötvenedik évfordulóján avatták fel, tükrözve a szocialista korszak hivatalos történetértelmezését. Az 1989 utáni politikai változásokkal az alkotás jelentése is új megvilágításba került. Ma a szobor nemcsak egy vitatott történelmi időszak emléke, hanem annak példája is, miként változik a közösségi emlékezet, és hogyan értelmezik újra a társadalmak saját múltjukat.

Kiss István szobra, 1969. március 21. [ref.]

A hírnök keze

Steinmetz és Osztapenko szobrai

Történelmi személy és korszak

Steinmetz Miklós és Ilja Osztapenko szovjet tisztek a második világháború során fehér zászló alatt közelítették meg az ostromlott Budapestet, hogy megadási tárgyalásokat kezdeményezzenek és elkerüljék a további pusztítást. Steinmetz még célja előtt aknára futott és életét vesztette, míg Osztapenko átadta üzenetét, de visszaútján halt meg. A szocialista korszak később a béke hősi küldötteiként állított emléket nekik.

Keletkezés és történelmi háttér

A szobrokat az 1950-es évek első felében állították fel, amikor a köztéri művészet a szovjet–magyar barátságot és a háborús áldozatvállalást hangsúlyozta. A történészi kutatások és közéleti viták később új megvilágításba helyezték történetüket, így az emlékművek nemcsak eredeti szerepük, hanem az emlékezet, a propaganda és a történelem értelmezésének kérdései miatt is figyelmet kaptak. A felemelt kéz és a fehér zászló ma is a tárgyalás törékeny lehetőségét idézi fel a háború közepette.

Steinmetz szobra: Mikus Sándor, 1958. Osztapenko szobra: Kerényi Jenő, 1951. [ref.]

A diadal keze

Budavár visszavételének emlékműve

Történelmi személy és korszak

A Budavár visszavételének emlékműve az 1686-os ostromnak állít emléket, amikor európai keresztény seregek visszafoglalták Budát az Oszmán Birodalomtól, lezárva a 145 éves török uralmat. Latin és magyar feliratai a vár ostromában elesett „keresztény hősöknek”, valamint a felszabadított királyi várnak állítanak emléket.

Keletkezés és történelmi háttér

Ohmann Béla emlékművét 1936-ban, a visszafoglalás 250. évfordulóján avatták fel a Bécsi kapu mellett, a várnegyed peremén. Az előrelépő, apostoli kettős keresztet magasba emelő szárnyas nőalak nem mozdulatlan győzelmet, hanem lendületes diadalt jelenít meg. Bár a szobor egy konkrét történelmi eseményhez kapcsolódik, mára Budapest tágabb emlékezetkultúrájának részévé vált, és a túlélésre, az ellenálló képességre, valamint a Budai Vár történelmi rétegeire is emlékeztet.

Ohmann Béla emlékműve, 1936. szeptember 2. [ref.]

Az emlékezés kezei

A Memento Park szobrai

Történelmi személy és korszak

A Memento Park a magyarországi szocialista korszak köztéri emlékműveinek válogatását őrzi. Lenin, szovjet katonák, munkások és politikai aktivisták szobrai egy olyan vizuális nyelvet képviselnek, amely egykor a felszabadítás, a nemzetközi szolidaritás, az antifasizmus és a forradalmi elkötelezettség hivatalos narratíváit közvetítette. Együtt azt mutatják meg, miként formálta a köztéri művészet a közösségi emlékezetet a késő 1940-es évektől a rendszerváltásig.

Keletkezés és történelmi háttér

Az emlékművek a szocialista korszak különböző évtizedeiben készültek, amikor a köztéri szobrászat fontos szerepet játszott az állami ideológia megjelenítésében Budapest közterein. Az 1989–1990-es politikai változások után számos alkotást eltávolítottak eredeti helyéről, majd a Memento Parkban gyűjtöttek össze. Új környezetükben ezek a szobrok már nem politikai üzenetek hordozói, hanem történeti dokumentumok, amelyek arra ösztönzik a látogatót, hogy a szobrok mellett az emlékezet változó természetén is elgondolkodjon.

Szobrok: Lenin (1958) ismeretlen alkotó; Szovjet–magyar barátság (1956) és Szovjet katona (1947) Kisfaludi Strobl Zsigmond; Felszabadulási emlékmű (1971) Kiss István; A spanyol polgárháború magyar önkéntesei (1970) Makrisz Agamemnon; Az ellenforradalom mártírjai (1960) id. Kalló Viktor. [ref.]

A szabadság keze

Szabadság-szobor

Történelmi személy és korszak

A Szabadság-szobrot 1947-ben állították fel a szovjet Vörös Hadseregnek a náci megszállás alóli felszabadításban játszott szerepe emlékére. A politikai rendszerek és történelmi értelmezések változásával az emlékmű fokozatosan a felszabadítás, a megszállás és a magyar szabadság összetettebb történetének jelképévé vált.

Keletkezés és történelmi háttér

Kisfaludi Strobl Zsigmond tervei alapján, a közvetlen háború utáni években készült emlékmű Budapest egyik legismertebb jelképe lett. Eredetileg a szovjet felszabadításnak állított emléket, tükrözve saját korának politikai valóságát. Az évtizedek során azonban jelentése együtt változott a magyar társadalommal. A magasba emelt pálmaágat tartó nőalak ma már kevésbé egy meghatározott politikai üzenetet, sokkal inkább a kitartás, a remény és a szabadság időtlen eszméjét idézi.

Kisfaludi Strobl Zsigmond emlékműve, 1947. [ref.]

További oldalak és nézőpontok:

A teljes szoborjegyzék megtekintése.