Történelmi személy és korszak
Buddha (Kr. e. 5–4. század) a bölcsesség, az együttérzés és a belső béke megtestesítője, aki utat mutat a szenvedéstől a megvilágosodásig. A buddhista hagyományokban a lótuszvirág – amely az iszapból emelkedik ki, mégis a víz fölött bont virágot – a zavarodottságból a tisztánlátás felé vezető utat jelképezi, emlékeztetve arra, hogy a felismerés a mindennapi nehézségekből is megszülethet.
Keletkezés és történelmi háttér
Wagner Nándor 2001-es szobra Buddhát nyugodt meditációs testtartásban ábrázolja, miközben a lótuszvirág csendes fókuszpontként jelenik meg a mellette ülő alak mellett. Az ezredfordulón felavatott Filozófiai Kertben az alkotás keleti spirituális jelenlétet hoz Budapest városi környezetébe, és elmélkedésre hív a mindennapok forgatagában. A nagy vallási és filozófiai tanítók társaságában Buddha alakja a bölcsességről, a párbeszédről és a békés együttélésről szóló tágabb gondolatkör részévé válik.
Wagner Nándor szobra, 2001. október 18. [ref.]