Kezek, amelyek jelentést teremtenek.

ALKOTÁS

Formát öltött kreativitás — gesztusok, amelyek képzeletet, érzelmet és egyéni hangot közvetítenek.

Kezek, gesztusok és szobrok melyek művészekhez, írókhoz, zenészekhez, előadóművészekhez és allegorikus alakokhoz tartoznak, akik munkájukkal formát adnak és értéket közvetítenek.

Az emlékezet keze

Anonymus szobra

Történelmi személy és korszak

Anonymus, vagyis P. mester egy magyar király – feltehetően III. Béla – névtelen jegyzője volt, aki 1200 körül megírta a Gesta Hungarorumot, a magyar honfoglalás és korai történelem első jelentős elbeszélő művét. Életéről szinte semmi bizonyosat nem tudunk, krónikája azonban mélyen befolyásolta azt, ahogyan a későbbi nemzedékek Magyarország eredetét elképzelték, a tényeket, legendákat és politikai üzeneteket egyetlen nagy ívű történetté szőve.

Keletkezés és történelmi háttér

Ligeti Miklós 1903-as városligeti szobra ezt a paradoxont önti bronzba: a krónikás teste valóságos és jelenlévő, arca azonban eltűnik a mély csuklya árnyékában, így csak az író kéz és a nyitott könyv marad jól látható. A mű Budapest első aranykorának kezdetén született, amikor a gyorsan növekvő főváros múltját monumentális formában kívánta megjeleníteni. A szobor a középkori krónikást a város történelmi emlékezetének egyik legidőtállóbb jelképévé emeli.

Ligeti Miklós alkotása, 1903. november 8. [ref.]

Anonymus keze a nyitott Gesta Hungarorumon nyugszik.

A csuklyás Anonymus-szobor oldalnézetből.

Anonymus felsőteste, mindkét kézzel a csuklya alatt.

A bűvölet keze

Csongor és Tünde szobrai

Történelmi személy és korszak

Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály romantikus tündérjátékának, a Csongor és Tündének központi alakjai, amely a magyar népmese Árgyélus királyfi és Tündér Ilona történetéből merít ihletet. Történetük egy fiatal hős boldogság és igaz szerelem utáni keresését követi, miközben a népmese, a fantázia és a filozófiai gondolatok világát ötvözi. Alakjuk mára a fiatalos kíváncsiság, az elvarázsoltság és az élet értelmének keresését jelképezi.

Keletkezés és történelmi háttér

Ligeti Miklós 1903-ban készítette a szoborpárt a budai Vár egykori Habsburg-lépcsőjéhez, ahol a két alak a lépcső két oldalán ülve játékosan figyelte egymást. Tünde kezében almát tart, míg Csongor kíváncsian előrehajol lándzsájára támaszkodva, megörökítve a történet egyik finom, játékos pillanatát. Bár ma már térben elkülönülnek, jelentésük továbbra is összetartozik, őrizve a magyar irodalom egyik legkedvesebb történetét.

Ligeti Miklós alkotása, 1903. [ref.]

Mosolygó Tünde előrehajolva, kezeit maga előtt tartva.

Lándzsás Csongor előrehajolva, kíváncsi arckifejezéssel.

Csongor teljes alakja elölnézetből, talapzaton ülve.

Tünde teljes alakja előrehajolva, kezében almával.

A tisztelet keze

William Shakespeare szobor

Shakespeare nyitott jobb kezének közeli képe meghajlás közben.

Történelmi személy és korszak

William Shakespeare (1564–1616) az angol irodalom és a világ drámairodalmának legismertebb alakja. A budapesti szobor azonban nem írót, hanem színészt ábrázol. Ez a különleges megközelítés Shakespeare egész életművére utal, hiszen nemcsak drámaíróként, hanem előadóként is szorosan kötődött a színház világához.

Keletkezés és történelmi háttér

A 2003. április 23-án felavatott budapesti szobor Andor Mészáros ballarati alkotásának bronzváltozata. A világ Shakespeare-köztéri szobrai közül ez az egyetlen, amely a drámaírót színészként jeleníti meg. Enyhén előrehajolva meghajol közönsége előtt: egyik kezét mellkasára emeli, másik tenyerét nyitott mozdulattal a néző felé fordítja. Az alkotást a felavatáskor Nagy-Britannia, Ausztrália és Magyarország kulturális kapcsolatának jelképeként méltatták, amely a színház egyetemes nyelvét ünnepli.

Mészáros Andor alkotása, 2003. április 23. [ref.]

Shakespeare jobb kezének részlete a teste mellett.

Shakespeare mellkasára emelt bal kezének közeli képe.

A William Shakespeare szobor elölnézetből.

A William Shakespeare szobor oldalnézetből.

A kérdezés keze

Arthur Koestler szobra

Arthur Koestler kezének közeli képe a könyvön.

Történelmi személy és korszak

Arthur Koestler (1905–1983) Budapesten született brit író, újságíró és gondolkodó volt, akinek munkássága a politika, a tudomány, a filozófia és az emberi természet kérdéseit egyaránt vizsgálta. Leghíresebb műve, a Sötétség délben, a 20. század egyik legjelentősebb regénye a totalitárius rendszerekről. Egész életét a kétely és a gondolatok újragondolása kísérte.

Keletkezés és történelmi háttér

Varga Imre 2009. október 9-én felavatott szobra Koestler születésének századik évfordulójára készült. Az író egy megrepedt óralapon ül, amelynek római számai az idő megtörésére utalnak. Egyik keze a Sötétség délben című könyvön nyugszik, míg a másik megtámasztja ülő alakját. Félrefordított tekintete és aszimmetrikus testtartása nem szomorúságot, hanem elmélyült gondolkodást sugall. Az alkotás nem válaszokat ad, hanem a folyamatos önvizsgálat fontosságát idézi fel.

Varga Imre alkotása, 2009. október 9. [ref.]

Koestler keze a Sötétség délben című könyvön.

Koestler ülve, egyik keze a könyvön, másik megtámasztja.

Koestler felsőteste a megrepedt óralapon ülve.

Arthur Koestler oldalportréja félrefordulva.

A kíváncsiság keze

Columbo hadnagy kutyájával

Columbo szivart tartó kezének közeli képe.

Történelmi személy és korszak

Columbo hadnagy Richard Levinson és William Link által megalkotott fiktív nyomozó, akit világszerte Peter Falk alakítása tett ismertté a hosszú éveken át futó televíziós sorozatban. Columbo nem erővel vagy látványos akciókkal oldja meg az ügyeket, hanem türelemmel, éles megfigyelőképességgel és szüntelen kíváncsisággal. Gyűrött ballonkabátja, szivarja és szerény megjelenése a televíziózás legismertebb alakjai közé emelte.

Keletkezés és történelmi háttér

Fekete Géza Dezső bronzszobrát 2014. március 13-án avatták fel Budapest belvárosában. A nyomozó kutyájával együtt nem emelvényen áll, hanem a járókelők között jelenik meg, mintha maga is a város része lenne. Fejéhez emelt, szivart tartó keze azt a jól ismert pillanatot idézi, amikor egy újabb apró részlet hirtelen értelmet nyer. Az alkotás nemcsak egy szeretett televíziós figurának állít emléket, hanem a kíváncsiság és a figyelmes megfigyelés értékének is.

Fekete Géza Dezső alkotása, 2014. március 13. [ref.]

Columbo kezének hátoldala szivarral, arca részletével.

Columbo hadnagy portréja fejéhez emelt kézzel.

Columbo felsőteste, mindkét keze látható.

Az őszinteség keze

Cseh Tamás szobra

Cseh Tamás jobb kezének közeli képe, a szívére helyezve.

Történelmi személy és korszak

Cseh Tamás (1943–2009) Kossuth-díjas énekes, dalszerző és előadóművész a modern magyar kultúra egyik meghatározó alakja volt. Az 1970-es évektől Bereményi Gézával közösen írt dalai generációk számára váltak meghatározóvá. Fellépéseit különleges egyszerűség jellemezte: éneke, akusztikus gitárja, visszafogott gesztusai és a szövegek ereje elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy maradandó élményt nyújtson.

Keletkezés és történelmi háttér

A Majoros István által készített bronzszobrot 2013. szeptember 6-án, a Magyar Dal Napján avatták fel a Szent Gellért téren. Az alkotás nem előadás közben ábrázolja Cseh Tamást, hanem egy csendes pillanatban: gitárját leengedve áll, jobb kezét a szívére emeli. A szobor előtt a burkolatba süllyesztett bronz alak a gitározó, éneklő művészt idézi meg, finom kapcsolatot teremtve az ember és dalainak emlékezete között.

Majoros István alkotása, 2013. szeptember 6. [ref.]

Cseh Tamás felemelt jobb keze zakóján nyugszik.

Mindkét kéz látható, jobbja a szívén, balja a gitárt tartja.

Cseh Tamás bronz portréja nyugodt arckifejezéssel.

Cseh Tamás felsőteste nyakkendővel, jobb kezét a szívére emelve.

Az elmélkedés keze

Radnóti Miklós szobra

Radnóti Miklós bal kezének közeli képe a kabátján.

Történelmi személy és korszak

Radnóti Miklós (1909–1944) a 20. századi magyar költészet egyik legjelentősebb alakja. Verseit különleges nyelvi tisztaság, emberi érzékenység és mély líraiság jellemzi. A második világháború idején munkaszolgálatra hurcolták, utolsó versei pedig a magyar irodalom legmegrendítőbb dokumentumai közé tartoznak. Halála után költészete a humanizmus és az emberi méltóság időtálló szimbólumává vált.

Keletkezés és történelmi háttér

A 2015-ben felavatott szobor Janzer Frigyes alkotása, amely Radnóti Miklóst bensőséges, emberközeli módon ábrázolja. A költő nem ünnepélyes pózban jelenik meg, hanem egy csendes pillanatban: lazán a korlátnak támaszkodik, egyik kezét kabátjára helyezve, mintha gondolataiba mélyedne. Visszafogott testtartása és nyugodt gesztusa azt a költőt idézi meg, akinek versei túlélték a történelem pusztítását.

Janzer Frigyes alkotása, 2015. szeptember 15. [ref.]

Radnóti felsőteste, mindkét kezével a korlátnál.

A meggyőződés keze

Petőfi Sándor szobra

Petőfi felemelt jobb kezének közeli képe az ég előtt.

Történelmi személy és korszak

Petőfi Sándor (1823–1849) a magyar irodalom egyik legnagyobb költője és az 1848–49-es forradalom és szabadságharc meghatározó alakja volt. Versei a szabadság, az egyenlőség és a nemzeti függetlenség eszméit szólaltatták meg, miközben személyesen is részt vállalt a forradalmi eseményekben. Számára a költészet nem pusztán művészet volt, hanem a közösség megszólításának ereje.

Keletkezés és történelmi háttér

Huszár Adolf szobrát 1882. október 15-én avatták fel a Duna közelében. Petőfi egyik kezében kéziratot tart, míg felemelt jobb kezével szónokként fordul a hallgatóság felé. A mozdulat felidézi 1848. március 15-ének szellemét, amikor a *Nemzeti dal* sorai a forradalom jelképévé váltak: „Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha!” A szobor nem a győzelmet, hanem a kimondott szó erejét ünnepli, amely képes közösséget formálni és cselekvésre hívni.

Huszár Adolf alkotása, 1882. október 15. [ref.]

Petőfi szónoki mozdulatot idéző jobb keze.

Petőfi teljes alakja felemelt kézzel és kézirattal.

A történetmesélés keze

Jókai Mór szobra

Jókai Mór bal kezének közeli képe, könyvet tart az ölében.

Történelmi személy és korszak

Jókai Mór (1825–1904) a magyar irodalom egyik legjelentősebb regényírója, újságírója és közéleti személyisége volt. Több mint fél évszázados pályája során regények, elbeszélések és publicisztikák százait írta, amelyek meghatározó szerepet játszottak a magyar irodalom fejlődésében. Gazdag képzelete, emlékezetes alakjai és hazafias témái a legnagyobb magyar írók közé emelték.

Keletkezés és történelmi háttér

Az Alajos Strobl által készített bronzszobrot 1921. május 21-én avatták fel. A karosszékben ülő Jókai nyugodt, elmélkedő testtartásban jelenik meg. Bal kezében könyvet tart az ölében, jobb keze a szék karfáján pihen, mintha az írás már befejeződött volna. Egyenesen a szemlélőre tekint, így a szobor nem csupán az írót, hanem a történetmesélőt is megidézi.

Strobl Alajos alkotása, 1921. május 21. [ref.]

Jókai Mór bal keze egy csukott könyvön nyugszik.

Bal kezében könyvet tartó Jókai Mór, feje és felsőteste is látható.

Mindkét kéz látható, Jókai karosszékben ül.

Jókai Mór teljes ülő alakja a néző felé tekint.

A költészet keze

Arany János-emlékmű

Történelmi személy és korszak

Arany János (1817–1882) a magyar irodalom egyik legnagyobb költője és kivételes történetmesélője volt, akinek elbeszélő költeményei, balladái és a Toldi-trilógia alapvetően formálták a nemzeti irodalmat. A néphagyományból, a történelemből és mély lélektani megfigyelésekből táplálkozó művei ma is élővé teszik a költészetet rendkívüli elbeszélő erejük révén.

Keletkezés és történelmi háttér

Strobl Alajos 1893-as emlékműve Aranyt ülve, kézirattal és tollal a kezében ábrázolja, a hősi póz helyett az alkotás csendes pillanatát állítva középpontba. A Magyar Nemzeti Múzeum előtt álló emlékmű a költőt a magyar kultúra jelképes középpontjába helyezi. Körülötte műveinek alakjai jelennek meg, így az emlékmű egyszerre válik az író portréjává és annak a képzeletvilágnak az ünnepévé, amely történeteit életre hívta.

Strobl Alajos emlékműve, 1893. május 21. [ref.]

Rozgonyi Piroska portréja az Arany-emlékműről.

Rozgonyi Piroska felsőteste az emlékmű szoborcsoportjából.

Toldi Miklós portréja az emlékmű szoborcsoportjából.

A költő keze

Babits Mihály szobra

Babits Mihály kifejező kezének közeli képe.

Történelmi személy és korszak

Babits Mihály (1883–1941) a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb költője, esszéistája és műfordítója volt. A Nyugat folyóirat meghatározó alakjaként alapvető szerepet játszott a modern magyar irodalom formálásában, miközben a magyar kultúra és az európai szellemi áramlatok között is maradandó hidat teremtett. Költészetét a lírai érzékenység és a filozófiai mélység különleges egysége jellemzi.

Keletkezés és történelmi háttér

Marton László 2008-ban, Babits születésének 125. évfordulójára készített szobra a költőt mozgás közben ábrázolja, nem ünnepélyes mozdulatlanságban. A hagyományos emlékművek távolságtartása helyett a szobor emberközeli találkozást kínál, mintha Babits éppen mellettünk sétálna. Kifejező keze és természetes testtartása arra utal, hogy a költészet a figyelmes szemlélődésből és az elmélyült gondolkodásból születik.

Marton László szobra, 2008. november 26. [ref.]

Babits Mihály egyik ujjával felfelé mutat.

Babits Mihály szobrának felsőteste az ég hátterében.

Babits Mihály portréja kalappal a kezében.

Babits Mihály álló alakja, kezében kalappal.

A beszélgetés kezei

Kosztolányi Dezső szobra

Történelmi személy és korszak

Kosztolányi Dezső (1885–1936) költő, író, újságíró és műfordító, a magyar irodalom egyik legmeghatározóbb alakja volt. Műveit nyelvi igényesség, finom humor, lélektani érzékenység és a hétköznapi élet iránti figyelem jellemzi. Versei és prózai művei egyaránt a magyar irodalom klasszikusai közé tartoznak.

Keletkezés és történelmi háttér

Borbás Tibor 1979. szeptember 21-én felavatott szobra nem távoli irodalmi nagyságként, hanem közvetlen mesélőként ábrázolja Kosztolányit. Keresztbe tett alkarjaira támaszkodva enyhén a néző felé hajol, mintha éppen egy történetet osztana meg velünk. Mellette külön márványtömbön látható Magia című verseskötetének címe, így az írott szó is a kompozíció részévé válik. A szobor nem az ünnepélyességet hangsúlyozza, hanem azt a szellemi frissességet és emberséget, amely Kosztolányi műveit ma is élővé teszi.

Borbás Tibor alkotása, 1979. szeptember 21. [ref.]

Kosztolányi kezének közeli képe fehér kő háttérrel.

Kosztolányi felsőteste oldalnézetből, keresztbe tett karokkal.

Kosztolányi arca és karjai elölnézetből.

Az elmélkedés keze

A Dunánál – József Attila szobra

Történelmi személy és korszak

József Attila (1905–1937) a 20. századi magyar költészet egyik legjelentősebb alakja, akinek társadalmi érzékenységgel és erős érzelmi töltettel megírt versei a szegénység és a városi élet tapasztalataiból táplálkoznak. Az 1936-ban írt A Dunánál című költemény az identitásról, a történelemről és az emberi idő folyásáról elmélkedik, miközben a költő személyes élményeit a magyar nép közös történetével kapcsolja össze.

Keletkezés és történelmi háttér

Marton László 1980-as szobra a költőt a Parlament közelében, a Duna-part kövein ülve ábrázolja. Kalapját kezében tartja, kabátja mellette fekszik, tekintete pedig a folyó felé fordul. A késő szocialista korszakban készült alkotás méltó helyet adott egy korábban mellőzött, később ünnepelt írónak a főváros szívében. A vers helyszínét és hangulatát felidézve a szobor arra hívja a látogatót, hogy a folyó partján megállva elgondolkodjon a személyes emlékezet és a történelem folyamatos áramlásán.

Marton László alkotása, 1980. december 22. [ref.]

József Attila másik keze a térdén nyugszik.

A József Attila-szobor hátulnézetből a Dunára tekint.

Az ülő József Attila-szobor oldalnézetből.

Az ülő József Attila-szobor elölnézetből.

A közvetítés keze

Szepesi György szobra

Szepesi György felemelt jobb kezének közeli képe.

Történelmi személy és korszak

Szepesi György (1922–2022) a magyar sportújságírás és sportriporteri szakma legendás alakja volt. Hangja évtizedeken át kísérte a magyar sport legnagyobb pillanatait, különösen az Aranycsapat mérkőzéseit. Közvetítéseit felkészültség, szenvedély és sajátos előadásmód tette felejthetetlenné. A rádiózás mellett a magyar labdarúgás vezetésében is fontos szerepet vállalt.

Keletkezés és történelmi háttér

A születésének századik évfordulójára felavatott szobor Szepesi Györgyöt félalakban, egy korabeli rádiómikrofon előtt ábrázolja. Jobb kezét jellegzetes, magyarázó gesztussal emeli fel, miközben bal kezét csípőjére helyezi. A mozdulat szinte hallhatóvá teszi legendás közvetítéseit, amelyek generációk számára tették átélhetővé a sport legnagyobb pillanatait. A szobor nem a sportolót, hanem azt az embert ünnepli, aki hangjával milliókat kapcsolt össze ugyanazon élmény körül.

Erős Apolka alkotása, 2022. február 4. [ref.]

Szepesi György kifejező jobb kezének részlete.

Szepesi György portréja a korabeli rádiómikrofon mellett.

Szepesi György felsőteste mosolyogva, háttérben a mikrofon.

A hagyomány keze

Népdal szobra

A furulyát tartó juhász kezének közeli képe.

Történelmi személy és korszak

Horvay János 1929-ben készült Népdal című alkotása egy térdeplő juhászt ábrázol, aki furulyáján játszik, miközben négy bárány figyelmesen köré gyűlik. A szobor eredetileg Blaha Lujza síremlékének készült, később Budapest fővárosa vásárolta meg. Nem egy történelmi személynek állít emléket, hanem a magyar népdal névtelen, nemzedékeken át öröklődő hagyományának.

Keletkezés és történelmi háttér

A juhász előrehajolva játszik furulyáján, arca szinte háttérbe húzódik, hogy maga a dallam váljon a kompozíció középpontjává. Kezei finoman tartják a hangszert, miközben a köré gyűlt bárányok csendesen hallgatják a zenét. A talapzaton Petőfi Sándor „Kis furulyám szomorúfűz ága” című versének első sora olvasható. A szobor nem egy előadót ünnepel, hanem a magyar népdal hagyományát: azokat a névtelen dallamokat, amelyek nemzedékeken át őrizték meg a közösség emlékeit, örömét és bánatát.

Horvay János alkotása, 1929. [ref.]

A juhász kezének és a furulyának részlete.

A juhász feje, kezei és furulyája közelről.

Négy bárány gyűlik a térdeplő juhász köré.

A furulyázó juhász felsőteste, háttal a bárányoknak.

A Népdal szobor teljes képe oldalnézetből.

A figyelem keze

Bartók Béla szobra

Bartók Béla nyitott kezének közeli képe.

Történelmi személy és korszak

Bartók Béla (1881–1945) zeneszerző, zongoraművész és népzenekutató volt, a 20. századi zene egyik legmeghatározóbb alakja. Korszakalkotó zeneszerzői munkássága mellett évtizedeken át gyűjtötte, lejegyezte és tanulmányozta a magyar és a környező népek népdalait. Kutatásai alapjaiban formálták át a népzene tudományos megismerését és a modern zeneszerzést.

Keletkezés és történelmi háttér

Somogyi József 1981. március 25-én felavatott szobra Bartókot egy fából készült harangkapu alatt ábrázolja, amelyen különböző formájú és felületű harangok függnek. A kompozíció azt a falusi világot idézi meg, amelyből Bartók zenéjének jelentős része táplálkozott. Hosszú kabátjában csendesen áll, tekintetét előre szegezi. Egyik keze nyitottan pihen mellette, enyhén széttárt ujjai a szobor egyetlen finom mozdulatát hozzák létre. A gesztus nem vezénylést vagy előadást sugall, hanem figyelmes hallgatást — azt a pillanatot, amikor a zene még csak megszületni készül.

Somogyi József alkotása, 1981. március 25. [ref.]

Bartók teljes alakja a fa harangkapu alatt.

A harmónia keze

Kodály Zoltán szobra

Kodály Zoltán kezének közeli képe vadvirágokkal.

Történelmi személy és korszak

Kodály Zoltán (1882–1967) Magyarország egyik legjelentősebb zeneszerzője, népzenekutatója és zenepedagógusa volt. Bartók Bélával együtt több ezer magyar népdalt gyűjtött össze és dolgozott fel, miközben olyan zenei nevelési szemléletet alakított ki, amely Magyarországon és nemzetközi szinten is maradandó hatást gyakorolt.

Keletkezés és történelmi háttér

Varga Imre 1982-ben felavatott bronzszobra személyes és közvetlen módon ábrázolja Kodályt. Nem vezénylés vagy komponálás közben látjuk, hanem egy park padján ülve, kezében egy apró vadvirágcsokorral. A Budapestre néző kilátó mellett elhelyezett alkotás arra hívja a látogatókat, hogy leüljenek mellé, jól tükrözve a köztéri szobrászat emberközeli szemléletének erősödését.

Varga Imre szobra, 1982. december 15. [ref.]

Kodály vadvirágcsokrot tart a padon ülve.

Kodály szobra oldalnézetből Budapest panorámájával.

Az interpretáció keze

Solti György szobra

Történelmi személy és korszak

Sir Solti György (1912–1997) világhírű magyar–brit karmester volt, akinek energikus előadásai a 20. század során meghatározták számos vezető zenekar és operaház hangzását. Több mint 250 hangfelvételt készített, és 31 Grammy-díjat nyert, ami máig kiemelkedő eredmény a komolyzene világában.

Keletkezés és történelmi háttér

Párkányi Raab Péter 2013-as szobra Soltit mozdulat közben ábrázolja: karmesteri pálcája és kezei éppen gesztust formálnak, mintha láthatatlan zenekarból hívnák elő a hangokat. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem mellett felállított alkotás a nemzetközi pályafutást a várossal kapcsolja össze, ahol zenei útja indult. A felemelt kezek és az összpontosított tekintet arra emlékeztetnek, hogy az interpretáció a kotta, a karmester és a muzsikusok közötti párbeszédből születik.

Párkányi Raab Péter szobra, 2013. október 22. [ref.]

Solti György kezének és karmesteri pálcájának oldalnézete.

Solti György felsőteste vezénylés közben.

A ritmus keze

Pesti Vigadó hangszerszobrai

Történelmi személy és korszak

A Pesti Vigadó homlokzatának hat zenészalakja hat különböző hangszert jelenít meg: a syrinxet, a tybiát, a dobot, a lyrát, a triangulumot és a kymbalát. Nem történelmi személyeket ábrázolnak, hanem magát a zenét ünneplik. Bár mindegyik szobrot más szobrász alkotta, együtt mégis egységes építészeti kompozíciót alkotnak, amely a művészi együttműködés harmóniáját fejezi ki.

Keletkezés és történelmi háttér

A homlokzati szobrok elkészítésére 1882-ben írtak ki pályázatot, amelynek eredményeként hat fiatal magyar szobrász – Donáth Gyula, Vasadi Ferenc, Szász Gyula, Brestyánszky Béla, Mátrai Lajos György és Stróbl Alajos – kapta meg a feladatot. A munkát Feszl Frigyes, a Vigadó tervezője és a Fővárosi Képzőművészeti Bizottmány szorosan felügyelte, így a különálló alkotásokból egységes szobrászati együttes született. A sóskúti mészkőből faragott alakokat 1884-ben helyezték el a homlokzaton, ahol ma is a Vigadó egyik legkülönlegesebb díszei.

Syrinx: Donáth Gyula; Tybia: Vasadi Ferenc; Dob: Szász Gyula; Lyra: Brestyánszky Béla; Triangulum: Mátrai Lajos György; Kymbala: Stróbl Alajos, 1884. [ref.]

A háromszög megszólaltatására kész kéz részlete.

Az elegancia keze

Kálmán Imre szobra

Kálmán Imre bal kezének közeli képe, szivarral.

Történelmi személy és korszak

Kálmán Imre (1882–1953), nemzetközileg Emmerich Kálmán néven ismert zeneszerző, az operettirodalom egyik legnagyobb alakja volt. A Csárdáskirálynő, a Marica grófnő és más művei a magyar zenei hagyományt vitték el a világ számos színpadára. Lehár Ferenccel együtt a bécsi operett aranykorának meghatározó szerzőjévé vált.

Keletkezés és történelmi háttér

A Gábor Veres által készített bronzszobrot 2007. október 20-án avatták fel a Budapesti Operettszínház előtt. Az alkotás nem komponálás vagy vezénylés közben ábrázolja a zeneszerzőt, hanem egy nyugodt pillanatban, kényelmesen ülve egy padon. Bal kezében szivart tart, testtartása oldott és közvetlen. A szobor egyszerre idézi fel az operett világának eleganciáját és Kálmán Imre személyes kisugárzását.

Veres Gábor alkotása, 2007. október 20. [ref.]

Bal keze a pad háttámláján nyugszik, kezében szivar.

Oldalnézeti portré, bal kezében szivarral.

Kálmán Imre portréja elölről, finom mosollyal.

Az ének kezei

Déryné Széppataki Róza szobra

Történelmi személy és korszak

Déryné Széppataki Róza (1793–1872) az első magyar opera-énekesnő és a vándorszínészet korának legismertebb színésznője volt. Az országot járva jelentős szerepet játszott a magyar nyelvű színjátszás és opera népszerűsítésében. Sokoldalú tehetsége és kivételes színpadi jelenléte a 19. századi magyar színháztörténet meghatározó alakjává tette.

Keletkezés és történelmi háttér

Ligeti Miklós márványszobra gitárral ábrázolja Dérynét, aki enyhén előrehajolva szinte a nézőnek énekel. Az emlékművet 1993-ban, a magyar dráma napján avatták fel, egyben Déryné első színpadra lépésének kétszázadik évfordulóján. Az alkotó Déryné arcát Bajor Giziről mintázta, így a szobor egyszerre állít emléket a magyar színjátszás két kiemelkedő művészének. A jelenet nem a színpadi látványosságot, hanem az előadás bensőséges pillanatát örökíti meg.

Ligeti Miklós alkotása, 1935. Felavatva 1993-ban. [ref.]

Déryné bal kezének közeli képe a gitár húrjain.

Déryné bal keze a gitár nyakán, leomló kendővel.

Déryné jobb kezének közeli képe gitározás közben.

Mindkét kéz a gitáron, Déryné ruhájának részletével.

Déryné oldalnézetből gitárral és leomló ruhában.

Az őszinteség keze

Gobbi Hilda szobra

Gobbi Hilda szobrának kezeiről készült közeli kép.

Történelmi személy és korszak

Gobbi Hilda (1913–1988) a magyar színház- és filmművészet egyik legeredetibb és legnépszerűbb alakja volt, akit közvetlen stílusa, erőteljes színpadi jelenléte és emlékezetes alakításai tettek különlegessé. A színházon kívül is sokat tett a színészek életkörülményeinek javításáért, mert úgy vélte, hogy a művészeknek társadalmi felelősségük is van.

Keletkezés és történelmi háttér

Párkányi Raab Péter 2002-es szobra Gobbi Hildát ülve ábrázolja, amint éppen egy cigarettát vesz elő a dobozából, egy hétköznapi, őszinte pillanatot örökítve meg színpadi szerep helyett. A mellette álló üres szék csendesen beszélgetésre hív, felidézve azt a nyitottságot és párbeszédet, amelyet művészetével és közéleti tevékenységével egész életében képviselt.

Párkányi Raab Péter alkotása, 2002. [ref.]

Gobbi Hilda elölnézetből az üres székkel.

Az ülő Gobbi Hilda-szobor oldalnézetből az üres székkel.

Az ítélet keze

Bessenyei Ferenc szobra

Bessenyei Ferenc mutató kezének közeli képe.

Történelmi személy és korszak

Bessenyei Ferenc (1919–2004) a magyar színház és film egyik legnagyobb hatású színésze volt, akit rendkívüli hangja és kivételes színpadi jelenléte tett legendává. Bánk bán szerepe, a hűség, az igazság és a személyes tragédia között őrlődő főhős alakja, több mint harminc éven át pályájának meghatározó része maradt.

Keletkezés és történelmi háttér

Párkányi Raab Péter szobra Katona József Bánk bán című drámájának zárójelenetét idézi meg, azt a pillanatot, amikor a főhős erkölcsi ítéletet kifejezve kifelé mutat. A szobrász archív filmfelvételek, fényképek és személyes emlékek alapján egyetlen mozdulatba sűrítette Bessenyei harmincegy éven át formált alakítását. A látogató nem pusztán egy szerepet játszó színészt lát, hanem magát Bánk bánt, erkölcsi döntésének meghatározó pillanatában.

Párkányi Raab Péter szobra, 2008. szeptember 21. [ref.]

Bánk a Bánk bán című darabot tartja a kezében.

Bánk oldalnézetből, egyik kezével mutat, másikban a könyvet tartja.

A humor keze

Hofi Géza szobra

Történelmi személy és korszak

Hofi Géza (1936–2002) Magyarország egyik legjelentősebb színésze és humoristája volt, aki előadásaiban a humort használta a képmutatás, a gőg, a fellengzősség és a mindennapi abszurditás leleplezésére. Műsorai egyszerre szórakoztattak és gondolkodtattak, arra ösztönözve közönségét, hogy kérdéseket tegyen fel, felismerje az emberi gyengeségeket, és önmagán is tudjon nevetni.

Keletkezés és történelmi háttér

Stremeny Géza 2004-es szobra Hofit élénk, társalgó testtartásban ábrázolja, mintha éppen egy poén csattanójához érkezne. A művet alig két évvel halála után avatták fel, így egy olyan előadó emlékét őrzi, akinek hangja nemzedékeket kísért végig társadalmi és történelmi változásokon. A *Színház* című alkotás azt sugallja, hogy Hofi maga is a színpad jelképévé vált, ahol a humor, a társadalomkritika és a hétköznapi élet találkozott. Nyitott, gesztikuláló keze arra emlékeztet, hogy a humor nem elválaszt, hanem kapcsolatot teremt, miközben nevetésen keresztül késztet gondolkodásra.

Stremeny Géza szobra, 2004. december 28. [ref.]

A csontváz keze Hofi Géza fejét tartja, közelről.

Hofi Géza és a csontváz arca ugyanabban a szoborban.

A Hofi Géza-szobor oldalnézetből a csontvázzal.

Az átváltozás keze

Kiss Manyi szobra

Történelmi személy és korszak

Kiss Manyi (1911–1971) a magyar színház és film egyik legkedveltebb művésze volt, akit komikai virtuozitásáért, drámai erejéért és jellegzetes hangjáért egyaránt nagyra becsültek. Vidéki színpadokról indulva Budapest vezető színházainak meghatározó alakjává vált, és olyan szerepeket formált meg, amelyek könnyedén egyesítették a mesevilág könnyedségét és az emberi sorsok mélységét.

Keletkezés és történelmi háttér

Kligl Sándor bronzszobrát 2002-ben állították fel a Nemzeti Színház közelében. Emberléptékű mérete és finoman stilizált megjelenése nem a színház monumentalitását, hanem az előadás múlékony varázsát idézi meg. Kiss Manyi alakja szinte lebegni látszik, mintha éppen két szerep között állna. Elegáns gesztusa és könnyed testtartása azt a folyamatos átváltozást fejezi ki, amely minden színész mesterségének lényege.

Kligl Sándor szobra, 2002. [ref.]

Kiss Manyi bal keze elegáns mozdulatban.

Kiss Manyi teljes alakja a kék ég előtt.

A játék keze

Latabár Kálmán szobra

Történelmi személy és korszak

Latabár Kálmán (1902–1970) a magyar színház és könnyű szórakoztatás egyik legkedveltebb komikusa és színésze volt. Kivételes komikai érzéke, zenés szerepei és utánozhatatlan színpadi jelenléte évtizedeken át nevettette meg a közönséget a háború, az újjáépítés és a társadalmi változások időszakában. A huszadik századi magyar színházi kultúra meghatározó alakjává vált.

Keletkezés és történelmi háttér

Párkányi Raab Péter 2002-es bronzszobra Latabárt jellegzetes bohócszerepben ábrázolja, csengőkkel díszített jelmezben, kezében egy apró koronával. Az alkotás nem egyetlen szerepet örökít meg, hanem azt a játékos szellemiséget, amely egész pályáját meghatározta. Mosolya, közvetlen testtartása és emberléptékű megjelenése arra hívja a látogatót, hogy belépjen abba a színházi világba, ahol a humor és a sebezhetőség egymást erősítik.

Párkányi Raab Péter szobra, 2002. [ref.]

Latabár összekulcsolt kezei kis koronát tartanak.

A vágy keze

Soós Imre szobra

Történelmi személy és korszak

Soós Imre (1930–1957) Jászai-díjas magyar színész volt, akinek pályája tragikusan rövidre zárult. A szobor az 1956-os Körhinta című film egyik emlékezetes jelenetét idézi fel, amelyben előrenyújtott keze és előredőlő testtartása a magyar filmművészet egyik legismertebb képi pillanatává vált.

Keletkezés és történelmi háttér

Fábri Zoltán a Rákosi-korszak kulturális korlátozásai között olyan filmeket készített, amelyek formailag megfeleltek a szocialista realizmus elvárásainak, ugyanakkor dinamikus történetvezetésükkel és költői képi világukkal annak határait is tágították. Párkányi Raab Péter 2002-es szobra ezt a múló filmes gesztust alakítja át maradandó köztéri emlékké, megőrizve a vágy, a bizonytalanság és a lehetőség egyetlen pillanatát.

Párkányi Raab Péter alkotása, 2002. [ref.]

A Soós Imre-szobor felsőteste előredőlve.

Az előrenyújtott bronz kéz hátulnézetből.

A játékosság keze

Békát fogó gyermekek kútja

Történelmi személy és korszak

Ez a kútszobor nem egy történelmi személynek állít emléket, hanem magát a gyermekkort ünnepli. Senyei Károly két egyszerű parasztfiú alakján keresztül örökítette meg a kíváncsiság, a játékosság és a pajkos versengés időtlen pillanatát.

Keletkezés és történelmi háttér

Az 1893-ban felállított kútszobrot Senyei Károly szobrász és Fáskerti István építész alkotta. A kompozíció két fiút ábrázol, akik egy sziklán üldögélő békát próbálnak megfogni. Míg az egyik óvatosan közelít zsákmányához, társa kagylóból vizet önt a békára, játékosan meghiúsítva próbálkozását. A korabeli kritikák különösen dicsérték a természetes mozdulatokat, az eleven arckifejezéseket és azt, hogy a két kamasz alakjában hitelesen jelenik meg a magyar parasztgyerekek életvidámsága és leleményessége.

Senyei Károly és Fáskerti István alkotása, 1893. [ref.]

A kagylóból vizet öntő fiú bal kezének közeli képe.

A másik fiú béka felé nyúló kezének közeli képe.

A teljes Békát fogó gyermekek kútja hátulnézetből.

Az összetartozás kezei

Háromfigurás díszkút

A három nőalak több kezének közeli képe.

Történelmi személy és korszak

A díszkút nem azonosítható történelmi személyeket ábrázol. Három nőalakból áll, amelyeket a kút középpontja körül helyeztek el. Ismétlődő testtartásuk és felemelt kezük miatt a három alak egymáshoz való viszonya legalább annyira fontos, mint bármelyikük önálló megjelenése.

Keletkezés és történelmi háttér

Makrisz Agamemnon Háromfigurás díszkútja Budapest Józsefvárosában, a Kálvária téren áll. A mű korábban készült, a források szerint 1981-ben, jelenlegi helyére pedig 1992-ben állították fel. A három, egymással szemben guggoló nőalak a középpont felé fordul, felemelt karjaik és kezeik ismétlődő ritmust alkotnak. A díszkutat eredetileg más helyszínre szánták, de a tervezett helyszínek változása miatt hosszabb ideig raktárban maradt, mielőtt a Kálvária téren helyet kapott. Az alkotás különösen érdekes több irányból nézve, mert a három alak folyamatosan új kapcsolatokat alkot egymással.

Makrisz Agamemnon díszkútja, 1992. [ref.]

A három nőalak felemelt kezének közeli képe.

Az egyik lány elölnézetből, mindkét kezét felemelve.

Három guggoló lány a díszkút középpontja körül.

A három nőalak oldalnézetből a díszkút körül.

A három lány a díszkút középpontja körül.

A pofon keze

Bud Spencer szobra

Történelmi személy és korszak

Bud Spencer (1929–2016), eredeti nevén Carlo Pedersoli, olasz színész, úszó és vízilabdázó volt, akinek Terence Hill oldalán forgatott akcióvígjátékai és spagettiwesternei egész Európában hatalmas népszerűséget hoztak. Nyugodt kisugárzása, jellegzetes fizikai megjelenése és legendás nyitott tenyeres pofonjai Magyarországon is generációk kedvencévé tették.

Keletkezés és történelmi háttér

Bud Spencer halála után Tasnádi Szandra készítette el a világ első köztéri emlékművét a színész tiszteletére, amelyet 2017-ben Budapesten avattak fel. A vállán nyerget viselő alak westernszerepeit idézi fel, miközben Terence Hill-lel alkotott legendás párosának is emléket állít. Széles, nyugodtan leengedett keze a filmekből ismert ikonikus pofont idézi meg, amely a komikus igazságszolgáltatás jelképévé vált: erőteljes, emlékezetes, mégis kegyetlenség nélküli.

Tasnádi Szandra szobra, 2017. november 11. [ref.]

Bud Spencer bal keze pisztolytáskája mellett.

A megfigyelés keze

Roskovics Ignác szobra

Roskovics ceruzát tartó kezének közeli képe.

Történelmi személy és korszak

Roskovics Ignác (1854–1915) magyar festőművész volt, akit elsősorban portréi, történelmi témájú alkotásai és városképei tettek ismertté. Műveiben a pontos megfigyelés és a magas szintű mesterségbeli tudás találkozott, miközben megörökítette Budapest lakóit és folyamatosan változó arculatát. Festményei ma is fontos vizuális emlékei a 19. századi Magyarországnak.

Keletkezés és történelmi háttér

Kolodko Mihály miniatűr bronzszobrát 2014. június 23-án avatták fel a Duna-korzón. Roskovics festőállványa előtt ülve a Lánchíd felé fordul, amelyet éppen vásznára készül felrajzolni. Egyik kezével a rajztáblát tartja, míg a másikkal finom mozdulattal vezeti ceruzáját. A szobor arra hívja a járókelőket, hogy egy pillanatra a művész mellé álljanak, és ugyanazzal a figyelemmel nézzék a várost, amelyből minden alkotás megszületik.

Kolodko Mihály alkotása, 2014. június 23. [ref.]

A művész ceruzát tartó kezének részlete.

Roskovics másik kezének közeli képe a rajztábla mellett.

Roskovics Ignác portréja kalapban és csokornyakkendőben.

A rajzoló kéz hátulról, háttérben a vászon és a Lánchíd.

Mindkét kéz, a rajztábla és a művész felsőteste.

A virtuozitás keze

Liszt Ferenc szobra

Történelmi személy és korszak

Liszt Ferenc (1811–1886) legendás zeneszerző, zongoraművész, karmester és zenepedagógus volt, akinek káprázatos virtuozitása alapjaiban alakította át a 19. századi hangversenyéletet. A harmónia, a forma és a zongoratechnika terén véghezvitt újításai újradefiniálták a szólista szerepét, hatása pedig ma is meghatározó a klasszikus zenei oktatásban és előadóművészetben világszerte.

Keletkezés és történelmi háttér

Marton László 1986-os szobra különös hangsúlyt helyez Liszt kifejező kezeire, amelyek rendkívüli zenei képzeletének legfontosabb eszközei voltak. A nyugodtan ülő zeneszerző a gondolat és az előadás határán jelenik meg, kezei pedig azt sugallják, hogy a zene bármelyik pillanatban megszólalhat. A szobor nem a látványos mozdulatot örökíti meg, hanem azt a csendes feszültséget, amely minden alkotást megelőz.

Marton László szobra, 1986. október 22. [ref.]

Liszt Ferenc egyik keze, háttérben elmosódó arccal.

Az ülő Liszt Ferenc-szobor oldalnézetből.

További oldalak és nézőpontok:

Memento · Alkotás · Odaadás · Kitartás

Kolodko nyomában.|A teljes szoborjegyzék megtekintése.|Keresés a gyűjteményben.|Térkép megnyitása.